László Gergely Pál

HAZÁTLANOK

 

László Gergely Pál                

                        A németek Bukovinában

          A XVIII. század második felére az európai nagyhatalmak erőviszonya lényegesen megváltozott. Az osztrák, orosz és porosz államok megerősödtek, a török, lengyel és svéd befolyások pedig csökkentek az öreg kontinens politikájában.

        Lengyelország első feloszlatása után – 1772-ben – Ausztria megoldások után nézett területi veszteségeinek kiküszöbölésére. Ügyesen lavírozva az orosz és török érdekek között, a Portán 1775. május. 7.-én kötött egyezménnyel a Habsburg császárság megszerezte a manapság is Bukovinának nevezett területet.

       Bukovina gyér lakosságát és gazdasági elmaradását elemezve, a bécsi Kancellária egy részletesen kidolgozott telepítési programot kezdeményezett a vidék benépesítésére. Rövid idő elteltével, egy harmóniában élő csoportosulás jött létre az új tartományban, melyre jellemző volt a megbékélés, a tolerancia, a megértés egymás nyelve, szokásai és vallása iránt. Az etnikai csoportok közül megemlíteném a ruténeket, németeket, zsidókat, lengyeleket, magyarokat, lipován oroszokat, románokat, cseheket, örményeket, szlovákokat, görögöket, olaszokat. Ezek mindegyike szabadon gyakorolta ősei vallását, a katolikust, görög-keletit, görög-katolikust, evangélikust, protestáns, stb.

      Számos, sokféle írás és tanulmány jelent meg a magyarok bukovinai letelepedéséről. Lényegesen kevesebb az olyan feljegyzés, amely a magyarság közé telepedett más nemzetiségűeket illeti, bár idővel ezek egy része teljesen asszimilálódott a székely telepesekkel. Általában pár sorban említődik meg (Sebestyén Ádám, Zsók Béla, stb), hogy a bukovinai magyarok közé ékelődött németek a Szepességből jöttek. Az adatok azt bizonyítják, hogy nemcsak onnan érkeztek Bukovinába.

       Szervezett telepítésük előtt már jeleztek bánáti németeket Bukovinában, mint 1782-ben Rosa (Csernovic mellett), Molodia, Jucica és a mitóki Dragomirna helységekben.  Iacobeni-ben is megemlítik németeket a korabeli, 1784-es, 1787-es, 1796-os feljegyzések, mint olyanokat, akik Észak-Erdélyből és Észak-Magyarországról érkeztek. Hassen, Pfaltz, Baden és Würtenberg tájairól az 1787-es évben a következő bukovinai helységek gyarapodtak német ajkú lakosokkal: Ilişeşti, Neu-Fratautz, Szátumáre, Badeutz, Itzkány, Tereblecea, Arbore, stb.

      Az első szervezett német telepesek 1792-ben érkeztek a vidékre, amikor Radócon létrejött az Állami Lónevelde. Ekkor német szakértők és katonák telepedtek a városban. A radóci német közösség eredete a német-bohémiai vidék. Ugyancsak ők biztosították az üvegfeldolgozást és a fakitermelést Gura Putnei helységben (Sebestyén Ádám szerint Gura Putyilla), vagyis Karlsbergben.

      Az 1803-as évben, a következő német nevű családok érkeztek – Rehberg, Studenbach, Bergreichenstein/Böhmerwald vidékről – Bukovina alábbi helységeibe: Gura Putnei (Karslberg) Häusler, Wickenbauer, Krückler, Rückel, Neumar, Hoffmann, Körbel, Straub, Schmidt; Voievodeasa (Fürsenthal) Wilhelm, Aschenbrenner, Stadler, Gaschler, (Kásler), Haas, Neubauer, Schuster, Sperl, Fischer; Huta Veche (Althüte) Hädler, Ernst, Hute, stb.

   Az említett időpont körül jöttek be azok a német telepesek is, akik utólag a bukovinai székelységbe olvadtak: Kaschler (tulajdonképpen Gaschler), Mayer, Meichel, Kőnig, Hoffmann nevű családok. Ezek leszármazottai – bár büszkék eredetükre – nyelvüket már elfeledték, és manapság sértésnek vennék, ha őket nem magyaroknak neveznénk. Ezen megjegyzés érvényes, például a szlovák területről Bukovinába telepedett Csernik nevű családra is.

   A német etnikum képviselőit, mint komoly mester-és szakembereket tartják számon.  A gazdasági okokból indított és mesterségük miatt való betelepítésük megfigyelésekor, három nagy irányvonalat észlelhetünk: bányásztelepesek, üvegfeldolgozók vagy erdőmunkások és mezőgazdászok, földművesek.

     A németek további bejövetele a következő módon folytatódott:

    Megjegyzendő, hogy számos német szakmunkás érkezett Bukovinába az 1866-os évben, amikor elkezdődött a Csernovic-Itzkány vasútvonal építése.

   Tudott dolog, hogy a Habsburg adminisztráció élénken dolgozott a területén élő népek műveltségének emelésén, támogatta azt. Már 1804-ben törvény jelent meg az elemi iskolákra vonatkozólag, kifejtve azt, hogy az Egyház, a nagybirtokosok és a községvezetőségek (amelyeknek területén működött iskola) szükségszerűen köteles anyagilag hozzájárulni az iskolák működéséhez. A Kancellária rendeletet adott ki 1808. január 10-én, melyben elhatározza a csernovici gimnázium megalapítását. Ezzel egy olyan kezdeményezés fejeződött be, amely 1803-ban indult és két évvel később Lipót császár is ellátta kézjegyével a tervet.

    Bukovina osztrák uralma alatt a tartományban három német nyelvű gimnázium jött létre: 1808. december 16-án Csernovicban (indult 24 diákkal), 1860. szeptemberben Szucsáván és 1872. szeptember 20-án Radócon

   A bukovinai adminisztrációban leginkább németek viseltek a tisztségeket. Alaposan, komolyan és hozzáértően végezték munkájukat, annyira, hogy Bukovinának talán azóta sem voltak olyan korrekt, precíz kimutatásai, mint abból az időből. Ők nem ismerték az 1919. után Bukovinában meghonosodott, és a Nemzeti Liberális Párt által bevezetett fanarióta szokásokat. Ám a németek ügyes mesterembereknek is bizonyultak, nem egy bukovinai magyar fiú tanult mesterséget tőlük. Például a Józseffalváról Dévára költözött Péter Miklós is német mestertől szabadult fel Szolkán, 1905. január 8-án, mint asztalos. Tanítottak a német szakemberek még lakatos-, kerekes-, kovácsmesterséget is. Tőlük tanulták el a bukovinai székelyek a kukorica sorjában vetését is, addig kézzel szórva, úgynevezett „bolondjába” vetették azt.

    A németek betelepedése Bukovinába benyomó és jó hatást gyakorolt a tartomány közigazgatására, gazdasági előrehaladására és a mellettük élő népcsoportokra. Kifejlett gyakorlati érzékük, gazdálkodásuk, alaposságuk, technikai talentumuk számottevően hozzájárult Bukovina fejlődéséhez és modernizáláshoz.