László Gergely Pál
HAZÁTLANOK
Az örmények Bukovinában
Bármely Bukovináról szóló írásban esik szó az istensegítsi és fogadjisteni telepítésről, mindenhol megemlítik az örmény Kapri családot, akik miatt a fogadjisteniek el kellett költözzenek. Azonban lényegesen kevesebb az információ magáról a családról, és az örmény népcsoportról is. Bár több írás jelent meg róluk románul Bukovinában, ezek a magyar közönség számára szinte teljesen ismeretlenek. Szükséges néhány szóban elmondani, hogy kik is voltak a bukovinai örmények, és hogyan kerültek ők oda, még a magyarok betelepítése előtt.
Amint már említettem, a fogadjisteniek egyidőben telepedtek az istensegítsi lakosokkal, előbb a Szucsáva partjára, majd felhúzódtak a Jakabos patak völgyébe. Lényegében a székelyek szabadulni akartak a Kapri család robotja elől, de nem sokáig sikerült az nekik. Utólag Kapri János a faluban udvarházat emelt, amely ma is látható, bár pusztulófélben áll.
A Jakabos völgyében már több ház állott ekkor. Az Enzenberg-féle kimutatás szerint, 1752-1777 között 66 erdélyi menekült család lakott a faluban.
Az örmény etnikum megjelenése Moldvában és Podóliában a XV. század végén és a XVI. század elején történt. Az örmények eredete, akik a Taurusz hegység vidékéről származtak kelet-Európába az idők homályába tűnik el. Az első örmény államot I. Ardases alapította, majd III. Tiritádesz idejében (301) a kereszténységet hivatalos vallássá nyilvánítják az országban (elsőnek a világon). A törökök 1065-ben elfoglalják az örmény fővárost, Ani-t, a földdel egyenlővé teszik, és a lakosság nagy részét lemészárolják. Akiknek mégis sikerült elmenekülni a fővárosból, azok Kis-Ázsia délkeleti vidékére és a bizánci császárság területére költöznek, ahonnan később Európába szivárognak be. Szucsáva városába 1400-1432 között érkeztek, Alexandru cel Bun uralkodása alatt. Az 1407. október 8.-án kiadott rendeletében az uralkodó támogatta az örmény telepeseket, különböző előnyöket és kiváltságokat biztosított számukra. Társadalmi szempontból az örményeket több csoportba Sorolhatjuk be: földesurak, kereskedők, közvetítők, állami főtisztviselők, szolgák, napszámosok és egyházi tagok. Bukovina elfoglalásakor Splényi majd Enzenberg katonai kormányzók növelni szándékoztak az örmény telepesek számát. Céljuk elérésének érdekében megbeszéléseket folytattak Nicolaus Nicorovici lembergi gazdag örmény kereskedővel, aki nagy hatással volt az örmény közösségre. Galíciai útja során még maga II. József császár is kihallgatáson fogadta Nikorovici-ot. Bár a Habsburg adminisztráció terve, hogy különálló örmény telepeket hozzanak létre, nem vált be, mégis az örmény közösség tagjai további kiváltságokban részesültek.
Splényi felmérései 1775-böl 58 örmény családot említenek, akik jórészt Szucsáva és Csernovic városokba és ezek környékén éltek. 1787. június 16.-án már 141 örmény családról történik említés (363 férfi és 351 nő). Megközelítőleg 80 év elmúltával az örmény családok száma 1000, mintegy 5000 lélekkel. Idővel egyes örmények hatalmas vagyonra tettek szert, számos földbirtokkal és ingatlannal rendelkeztek Bukovinában: Kapri János 1780-ban a Jakabos (fogadjisteni), Băişeşti és Măriţei birtokkal, Kapri Miklós a Todireşti földekkel, Bogdán Moysa a Calafindeşti, Negostina és Serăuţi részekkel rendelkezett. A XX. század elején Prunkulián földesúr tulajdonában voltak a Liteni, Strejăroaia, Brăeisti, Tolova (vagyis Józseffalva), Corlăţei, Măzăneşti falvak földjei, Szucsáva városában pedig hatalmas házat bírt.
Az első Kapri nevű örményről Bukovinában 1731-ből vanna feljegyzések. Akkor temették el Kapri Gergelyt a szucsávai "Szent Kereszt" (Sfânta Cruce) templom kertjében. Az említett templomot az ugyancsak örmény Hankoian Hacih emelt. Báró Kapri János az első örmény kereskedő Bukovinában, akit II. József császár, az 1785. október 24.-én kiadott különrendeletével nemesi rangra emelt. Utólag, 1788-1815 között, az Antonovici, Petrovici, Romaşcan és Bogdanovici családok is lovagi rangban részesültek. A Kapri család utódai: Kapri Miklós (1813-1873), Kapri Mihály (1825-1885), Kapri György (1848-1923). Kutatásaim során még találkoztam a Kapri Emánuel („A földesuraság Kapry Emanuel schismatikus örmény, de nagyon becsületes úriház; a fogadjisteni szegény templomnak négy év előtt egy ezüst kelyhet és új misemondóruhát ajándékozott.” 1863-ban –sz.megj.) és a Kapri János nevével, aki 200 Ft. adományt nyújtott a fogadjisteni iskola részére 1880-ban. Nevezetes volt a fogadjisteni Kapri család régiséggyűjteménye, és a dornavátra-i Popovici család könyvtára. A Kapri család mondhatni napjainkig kitartott Fogadjisten történelmében. Kapri József őrnagyi rangban esett el a második világháborúban, utódja Németországban él. Néha haza szokott látogatni Bukovinába. Most két éve számomra érthetetlen dolgot követett el. Ősei megmaradt keresztjeit kiszedette a temetőből, és volt kúriájának tornácára vitette fel (Kapri Márta, Kapri Emmanuel).
Bár a fogadjisteni székelyeket nem kötik kellemes emlékek a Kapri földbirtokoshoz, neki is, akárcsak az örmény közösségnek, számottevő szerep jutott Bukovina gazdasági fejlődésében, kereskedelmének sokirányú kibontakozásában. Az örmények állandó kapcsolatot tartottak fenn a lembergi, bécsi és jászvásári kereskedőkkel, ahova leginkább gyapjút és húst exportáltak, fegyvereket, szöveteket és aranyat hoztak be. Helyi szinten termeltek szappant, húsárut, tejtermékeket, italokat, gyógyszereket, ékszereket, és hozzájuk fűződik az állatbőrök bőrök feldolgozása is.
A bukovinai örmények száma a XIX. század második felétől folyamatosan csökkent: míg 1846-ban 2050 örmény katolikust és 1272 örmény gregoriánust tartottak számon, majd 1864-ben 5000 lélekről szólnak a dokumentumok, 1910-
re számuk 998-ra csökkent. Hatalmas károkat szenvedtek a II. világháborúban, mint anyagilag, mint emberéletben. Az utolsó nagy csapást a párizsi békeszerződés adta meg nekik (1947), amikor Bukovinát kettőbe osztották. Ekkor a katolikus örmények a mai Ukrajna területéhez kerültek, a gregoriánus (keleti) örmények pedig a Romániához tartozó Szucsáva megye területén maradtak.